2014. október 18., szombat

Becca Fitzpatrick: Finale


" Nora és Folt azt hitte, immár maguk mögött hagyták a bajokat. Hank nincs többé, a csúf vendettának véget vethetnek. Ám Hank – akaratlanul – után Nora válik a nefilek vezetőjévé, és be kell fejeznie, amit előde elkezdett.
Vagyis el kell pusztítania a bukott angyalokat. El kell pusztítania Foltot.
Nora ezt sosem tenné meg – így hát tervet készítenek Folttal. Elhitetik a világgal, hogy szakítottak, és belülről alakítják át a rendszert. Nora meggyőzi a nefileket, hogy hibát követnek el, ha a bukott angyalok ellen szállnak hadba, Folt pedig megtud mindent a másik oldalról, amit csak képes. Megállítják a háborút, mielőtt egyáltalán elkezdődne.
Azonban még a legalaposabban kidolgozott tervek is sokszor félresiklanak.
Norát mindenestől igénybe veszi új szerepe, és az addig sosem tapasztalt hatalom vonzásába esik."




A napokban értem a Csitt, csitt sorozat zárókötetének végéhez. Pár évvel ezelőtt ismerkedtem meg Nora és Folt történetével, már első alkalommal is megfogott ez a pár szó:
EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM.
Az angyalokról és hasonló lényekről szívesen olvasok, szeretem több szemszögből látni a világukat.
(pár hasonló könyv: Angyalsors, Kísértés Rt, Fényemberek, Fallen)
De egyik sem volt olyan izgalmas, mint az ő történetük, ez a könyv pedig a sorozat tökéletes befejezése. Nora és Folt rengeteg megpróbáltatáson mennek keresztül, de még így sem teljesedhet be a szerelmük. Ugyanis Nora apja, Hank más néven a Fekete Kéz a lányát nevezi ki a nefilek vezetőjének. Ez Nora számára kész tragédia, ugyanis döntenie kell, vagy szerelmét kell elárulnia, vagy a saját fajtáját. Ha a végkifejletben komoly választás elé állították volna, gyanítom Foltot választotta volna. Én leginkább Danten lepődtem meg, igaz nem ismertük rég óta, de valahogy nem számítottam rá, hogy elárulja a fajtáját. Norát pedig droggal tömi, amire ő majdnem rá is szokott. A történet számomra a félénél kezd igazán érdekessé válni, begyorsulnak az események. Nora végre úgy igazából átveszi a vezetést a többi nefil felett, parancsokat osztogat, harcol, döntéseket hoz. Igazán keményen viselkedik.



Van egy végső összecsapás, amiben sajnos Shottot elveszítjük, feláldozta magát Nora miatt.
Számomra még meglepő tény, hogy Basso nyomozó angyal volt. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy ő gonosz, ennek ellenére jól meghazudtolt. : )
Tudjuk, hogy Folt nem érez semmit sem, nem érzi a szeretett lány bőrét, a csókjait, semmit. Borzalmas!

"Élénkvörös vér színezte el a bőrömet. A sebem Folt tenyeréhez illesztettem,
enyhe szúrást érezve ott, ahol a vérünk keveredni kezdett.
– Megesküszöm neked, Folt, hogy elfogadom, és örökké becsben tartom a
szerelmedet. Cserébe pedig átadom neked a testemet és a szívemet és mindent, ami az enyém.
A tiéd vagyok. Teljes valómban. Szeress. Védj meg. Teljesíts ki engem. Én pedig megígérem,
hogy ugyanígy teszek.
Felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Folt hirtelen megrezzent, mintha elektromosság szaladt volna végig a testén.
– A kezem, – mondta halkan. – A kezem…
A szemembe nézett. Zavarodottság kezdett megjelenni a tekintetében.
– A kezem csiklandós, ott, ahol összekevertük a vérünket.
– Érzed, – mondtam, de nem akartam elhinni. Féltem reménykedni. Rettegtem, hogy
ez a kis trükk eltűnik és a teste ismét kizárja az enyémet.
Nem. Ez Basso ajándéka volt a számomra. 
"


Az epilógus igazán aranyosra sikeredett, Vee esküvőjén vagyunk, ahonnan Noráék meg is szöknek. : ) és így a kedvencem, a "pár évvel később" rész is megvolt. 

 " – Sosem hittem volna, hogy ilyen teljes lesz az életem, – mondta miközben
hátrasimította néhány kósza hajtincsemet. – Sosem hittem volna, hogy mindenem meglesz. Te
jelentesz számomra mindent, Angyalom.
Szavai csurig töltötték a szívemet. Úgy szerettem, amit szavakkal sosem lettem volna
képes kimondani. A részem volt. Én pedig az övé. Összekötve az örökkévalóságig.
Hozzáhajoltam és megcsókoltam.
– Talán elfogadom az ajánlatodat. Egy régies, vidéki fogadót említettél?
A Cadillac elől parkol, de van egy motorom is hátul, mondta Folt a gondolataimban.
Hagyományos távozás, vagy szökés?
Személy szerint én már épp elég hagyományos dolgot láttam egy napra. Szökés.
Folt belém karolt, én pedig felsikkantottam a gyönyörtől, miközben a kápolna háta
mögé vezetett. Felpattantunk a motorjára és kilőttünk az útra, a fogadó irányába, falva a
dombokat.
A csendes, kényelmes szobánkban felnyúltam a nyakkendőjéért és elkezdtem kioldani
a csomót.
– Lenyűgöző az öltözéked, – mondtam elismerően.
– Nem, Angyalom, – előrehajolt, a fogai gyengéden megérintették a fülemet. – Az a
lenyűgöző, ami alatta van.
-VÉGE"


Nagyon szép befejezés. : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések